Április-május
Ahogy a tél felengedésével rügybe, virágba, levélbe borul a természet, vele szinkronban éled meg a növényi vonulat ismét az utcatáblákon. Virág-utcák sora talál meg s kéri megjelenítését.
A zománc színe változását minden alkalommal végigkísérem a lemezeken. Kezdve a nedvesen felfestett és a megszáradt zománc közti különbséggel, merthogy a telt színek egészen fakóra száradnak. Égetésekkor aztán a kemence hőjében elemébe kerül fém és zománc, együtt izzanak át, és kapcsolódnak össze, majd kikerülve egy csodás, eleven színátalakulás szemtanúja vagyok, a vörösen fénylő fémen fokozatról fokozatra tűnnek elő a valós színtartományok.
Előfordulhat az is, hogy egy régi, nem szabályszerűen tárolt piros, vagy narancs zománc beégetve nem hozza a várt színt. Ehelyett képes fémes-szürkére beégni. Ilyenkor egy kihívás is ez az újragondolásra, a folytatásra. Egy új lemezen előről kezdem a munkát, vagy továbbviszem ezt a meglepetés-fázist? Szeretek az utóbbi mellett dönteni, a nem várt hatásokat beépíteni mindig izgalmas eredményeket hoz:)
